Január elseje van. Ez egy új év és sokan új kezdetnek tekintik. Az én életemben minden marad a régi. Nem szeretnék változtatni semmin. Nem fogadtam meg ,hogy lefogyok, hogy jobb ember leszek, vagy akármi mást. Soha nem tettem újévi fogadalmat. Szerintem ez felesleges, mert tudom, hogy úgy sem tartanám be. Nekem is, ahogy mindenkinek vannak vágyaim és céljaim amiket ebben az évben szeretnék elérni. Ebben a részben a közeljövőbeli terveimről fogok írni :)
Most nyolcadikos vagyok, jövőre középsuli. Sokat gondolkodtam, mi is lenne az ideális középiskola számomra. Először ügyvéd akartam lenni. Nem azt néztem, hogy mit szeretek csinálni, hanem hogy minél több pénzhez jussak. Később rájöttem, hogy ez a szakma egyáltalán nem foglalkoztat engem. Ekkor döntöttem az egészségügy mellett. Mindig is foglalkoztattak a különböző betegségek, a vér látványától sem volt problémám soha. A különböző betegségeket,műtéteket ,sürgős kórházi eseteket, bemutató TV-műsorok mindig felkeltették a figyelmemet, de rájöttem, hogy sajnos ez a szakma sem nekem való, mert véleményem szerint fontos, hogy egy orvos segítőkész legyen, törődjön az emberekkel és sajnos ez nem rám vall. Engem csak az orvosi esetek, betegségek érdekeltek, a beteg emberek sorsa már kevésbé. Ezért beláttam, hogy mindenkinek jobb lesz, ha nem leszek orvos. Rájöttem mi való nekem. Bármivel is foglalkoztam eddigi rövid életem során, valami mindig velem volt és ez a ZENE. Szeretek énekelni, számos fellépésem volt már és mindemellett 4 éve zongorázok és rendszeresen vizsgázok is.Már a Napnál is világosabb számomra, hogy zenével kell foglalkoznom. A környéken 2 zeneiskola van. Szerbiában élek és a szerb nyelv sajnos nem igazán az erősségem. Az egyik zeneiskolában magyar, a másikban szerb nyelven folyik az oktatás. A magyar nyelvű iskola Szabadkán van, a szerb pedig Újvidéken. Szabadka messze van a településemtől ezért kollégiumban kellene laknom, amit nem igazán szeretnék. Gyakran szükségem van egy kis egyedüllétre és attól tartok hogy a szobatársak között ez a szükségletem nem elégülne ki. Az újvidéki iskolába busszal járnék és minden nap haza tudnék jönni és az az iskola erősebb is. Szeretek a szobámban lenni, ez nekem megnyugvást ad. Nekem olyan mintha az én kis birodalmam lenne ahol nem eshet bántódásom. Imádok a saját ágyamban aludni, a saját TV-met nézni. Nem élek nagy luxusban de elégedett vagyok. De térjünk vissza a sulihoz. Az újvidéki iskolát választottam. Reménykedek abban hogy nem lesz sok problémám a nyelvvel. Szerencsére gyorsan tanulok, ezért hiszem azt, hogy gyorsan belejövök. Az egyetlen dolog ami hiányozni fog, az a magyar nyelv tanulása. Mindig is szerettem ezt a nyelvet. A nyelvtant,az irodalmat és az egészet úgy, ahogy van. Sokan kérdezik tőlem, miért pont a zene, mikor annyi helyre felvennének még ami " jobban megéri". Sajnos a zenét sokan lenézik. Mintha a legkönnyebb dolog lenne a világon zenét tanulni. A helyzet az, hogy ez nem így van. Rengeteg gyakorlásra van szükség, amihez nem minden embernek van türelme. A legtöbb gyerek általánosban zeneórán puskát ír más tantárgyakból, beszélget a padtársával, vagy akármi mást csinál, csak nem figyel. Viszont engem érdekel a zeneszerzők élete, hogy milyen emberek voltak, akiknek a műveit játszom. Ha tudom, hogy min ment keresztül élete során a zeneszerző, könnyebben átérzem a zenét, amit komponált.
Sok gyerek nem törődik a tanulással. Én sem vagyok "stréber" de szerintem időben kell gondolkodni, hogy ne később panaszkodjunk. A legtöbb felnőttől azt hallom, hogy bánja hogy nem tanult és ha megint fiatal lenne mindent másképp csinálna. Én nem szeretnék ilyen hibába esni és tudom hogy képes vagyok rá és nem halasztom el az esélyt, mert mindenkinek adatik esély arra hogy jó életet éljen.
Ennyi volt mára! Köszönöm, hogy elolvastad! Még nem írtam bogot és nem tudom, jól megy -e majd, de ez még a jövő titka! Mindenkinek sikerekben gazdag és boldog új évet kívánok!
Most nyolcadikos vagyok, jövőre középsuli. Sokat gondolkodtam, mi is lenne az ideális középiskola számomra. Először ügyvéd akartam lenni. Nem azt néztem, hogy mit szeretek csinálni, hanem hogy minél több pénzhez jussak. Később rájöttem, hogy ez a szakma egyáltalán nem foglalkoztat engem. Ekkor döntöttem az egészségügy mellett. Mindig is foglalkoztattak a különböző betegségek, a vér látványától sem volt problémám soha. A különböző betegségeket,műtéteket ,sürgős kórházi eseteket, bemutató TV-műsorok mindig felkeltették a figyelmemet, de rájöttem, hogy sajnos ez a szakma sem nekem való, mert véleményem szerint fontos, hogy egy orvos segítőkész legyen, törődjön az emberekkel és sajnos ez nem rám vall. Engem csak az orvosi esetek, betegségek érdekeltek, a beteg emberek sorsa már kevésbé. Ezért beláttam, hogy mindenkinek jobb lesz, ha nem leszek orvos. Rájöttem mi való nekem. Bármivel is foglalkoztam eddigi rövid életem során, valami mindig velem volt és ez a ZENE. Szeretek énekelni, számos fellépésem volt már és mindemellett 4 éve zongorázok és rendszeresen vizsgázok is.Már a Napnál is világosabb számomra, hogy zenével kell foglalkoznom. A környéken 2 zeneiskola van. Szerbiában élek és a szerb nyelv sajnos nem igazán az erősségem. Az egyik zeneiskolában magyar, a másikban szerb nyelven folyik az oktatás. A magyar nyelvű iskola Szabadkán van, a szerb pedig Újvidéken. Szabadka messze van a településemtől ezért kollégiumban kellene laknom, amit nem igazán szeretnék. Gyakran szükségem van egy kis egyedüllétre és attól tartok hogy a szobatársak között ez a szükségletem nem elégülne ki. Az újvidéki iskolába busszal járnék és minden nap haza tudnék jönni és az az iskola erősebb is. Szeretek a szobámban lenni, ez nekem megnyugvást ad. Nekem olyan mintha az én kis birodalmam lenne ahol nem eshet bántódásom. Imádok a saját ágyamban aludni, a saját TV-met nézni. Nem élek nagy luxusban de elégedett vagyok. De térjünk vissza a sulihoz. Az újvidéki iskolát választottam. Reménykedek abban hogy nem lesz sok problémám a nyelvvel. Szerencsére gyorsan tanulok, ezért hiszem azt, hogy gyorsan belejövök. Az egyetlen dolog ami hiányozni fog, az a magyar nyelv tanulása. Mindig is szerettem ezt a nyelvet. A nyelvtant,az irodalmat és az egészet úgy, ahogy van. Sokan kérdezik tőlem, miért pont a zene, mikor annyi helyre felvennének még ami " jobban megéri". Sajnos a zenét sokan lenézik. Mintha a legkönnyebb dolog lenne a világon zenét tanulni. A helyzet az, hogy ez nem így van. Rengeteg gyakorlásra van szükség, amihez nem minden embernek van türelme. A legtöbb gyerek általánosban zeneórán puskát ír más tantárgyakból, beszélget a padtársával, vagy akármi mást csinál, csak nem figyel. Viszont engem érdekel a zeneszerzők élete, hogy milyen emberek voltak, akiknek a műveit játszom. Ha tudom, hogy min ment keresztül élete során a zeneszerző, könnyebben átérzem a zenét, amit komponált.
Sok gyerek nem törődik a tanulással. Én sem vagyok "stréber" de szerintem időben kell gondolkodni, hogy ne később panaszkodjunk. A legtöbb felnőttől azt hallom, hogy bánja hogy nem tanult és ha megint fiatal lenne mindent másképp csinálna. Én nem szeretnék ilyen hibába esni és tudom hogy képes vagyok rá és nem halasztom el az esélyt, mert mindenkinek adatik esély arra hogy jó életet éljen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése