Már elég hosszú ideje nem láttam. Hogy hiányzik-e? Ami azt illeti, igen, hiányzik. Nem múlt el úgy egy nap sem, hogy ne gondoltam volna rá. Három napja a barátnőmhöz tartottam filmezni, fülhallgató a fülemben. A lejátszási listámon pont az a zene került sorra, amelyről mindig ő jut az eszembe. Láttam egy fiút az utcán és nagyon hasonlított K-ra. Messze volt még, ezért nem voltam benne biztos, hogy ő az. Arra a következtetésre jutottam, hogy ez nem lehet ő, mivel ő nem ennyire sovány. Megállapítottam, hogy ez nem ő, és nem is figyeltem rá tovább. Az utcán szinte soha nem lehet vele összefutni, ezért gondoltam, miért pont most? Azt hittem, hogy csak a zene hatására képzeltem őt oda. Mentem tovább, de már csak a telefonommal foglalkoztam, fel se nézve az utcára. Aztán felpillantottam és pár méterrel előttem ott volt K. A hasamban pillangók röpködtek, a szívem majd' kiugrott a helyéről. Persze, ezt nem akartam kimutatni. Mikor közelebb ért, kivette a fülhallgatóját a füléből. Én is így tettem. Köszönt, és egy puszit nyomott az arcomra.
-Mi járatban?-kérdezte.
-Megyek a barátnőmhöz. Te?
-Volt egy kis elintézni valóm. -jött a válasz- olyan ördögűzés...
Nem is kérdeztem rá, mire céloz az ördögűzéssel, mert tudtam, hogy nem fogja kifejteni nekem. A "kis elintézni valója" számomra felért azzal, mintha azt mondta volna: semmi közöd hozzá! Ha valamiről nem akar beszélni, vagy nem szeretné, hogy tudjam, csak annyit mondd hogy "személyes ügy", vagy "volt egy kis dolgom" vagy valami hasonlót.
-Rég beszéltünk..-mondtam neki.
-Hát igen..nem beszéltünk mostanában túl sokat.
Ezt úgy mondta, mintha sajnálná. Pontosan 1 hónapja és 12 napja nem beszéltünk és 2 hónapja és 18 napja nem láttam (ezt most számoltam ki).
-Lefogytál.-jegyeztem meg, mert tényleg sokat fogyott.
-Én?-kérdezett vissza.
-Igen, te!
-Rocker alkatnak kell lenni! :D
Másmilyen válaszra nem is számíthattam volna tőle. Ő meg az egója...ez engem soha nem zavart, mert ami azt illeti, én is elég egós vagyok.
-Bocsi, de nagyon sietek...majd beszélünk!-mondta.
-Oké! Szia!
Megpuszilta az arcom, és elment. "Majd beszélünk." Amikor ezt mondta, éreztem, hogy csak megszokásból mondja, mert valószínű, hogy így szokta befejezni a beszélgetéseit. Azóta sem beszéltünk, és van egy olyan érzésem, hogy nem is fogunk mostanában. Érdekes, hogy pont ott futottunk össze, ahol másodszor csókolóztunk. Nagyon ritkán járok arra. Mindenesetre..örülök, hogy láthattam.
-Mi járatban?-kérdezte.
-Megyek a barátnőmhöz. Te?
-Volt egy kis elintézni valóm. -jött a válasz- olyan ördögűzés...
Nem is kérdeztem rá, mire céloz az ördögűzéssel, mert tudtam, hogy nem fogja kifejteni nekem. A "kis elintézni valója" számomra felért azzal, mintha azt mondta volna: semmi közöd hozzá! Ha valamiről nem akar beszélni, vagy nem szeretné, hogy tudjam, csak annyit mondd hogy "személyes ügy", vagy "volt egy kis dolgom" vagy valami hasonlót.
-Rég beszéltünk..-mondtam neki.
-Hát igen..nem beszéltünk mostanában túl sokat.
Ezt úgy mondta, mintha sajnálná. Pontosan 1 hónapja és 12 napja nem beszéltünk és 2 hónapja és 18 napja nem láttam (ezt most számoltam ki).
-Lefogytál.-jegyeztem meg, mert tényleg sokat fogyott.-Én?-kérdezett vissza.
-Igen, te!
-Rocker alkatnak kell lenni! :D
Másmilyen válaszra nem is számíthattam volna tőle. Ő meg az egója...ez engem soha nem zavart, mert ami azt illeti, én is elég egós vagyok.
-Bocsi, de nagyon sietek...majd beszélünk!-mondta.
-Oké! Szia!
Megpuszilta az arcom, és elment. "Majd beszélünk." Amikor ezt mondta, éreztem, hogy csak megszokásból mondja, mert valószínű, hogy így szokta befejezni a beszélgetéseit. Azóta sem beszéltünk, és van egy olyan érzésem, hogy nem is fogunk mostanában. Érdekes, hogy pont ott futottunk össze, ahol másodszor csókolóztunk. Nagyon ritkán járok arra. Mindenesetre..örülök, hogy láthattam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése