Egy hónapja... pontosan 1 hónapja nem beszéltem vele. Igen, jól gondolod, egy fiúról van szó. Nem volt komoly kapcsolat, sőt, még kapcsolat sem. Szimpla kavarás volt az egész. Most ne tessék azt gondolni rólam, hogy én az a kavarós típus vagyok, mert ez nem így van, és ennek meg is lett az eredménye, a csalódás. A pasi nevét nem fogom elárulni, de K-val fogom jelölni (ennek a betűnek semmi köze a nevéhez).
Majdnem 2 éve ismerem. Egy előadáson voltam, ahol ő az együttesével fellépett. Március 15. volt. A község minden évben szervez egy rendezvényt az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékére. A fellépőket az előadás után vacsorával vendégelték meg. Én is részt vettem ezen,mivel a szüleim a szervezők között vannak. Két barátnőm volt velem. Mivel abban a helyiségben, ahol folyt az étkezés, később is tömeg volt, ezért a lányokkal felmentünk a színpadra, onnan pedig a nézőtérre. Beszélgettünk egy ideig, amikor megláttuk K-t és a vele zenélő két fiút. K és egy másik srác a gitárosok szerepét töltötték be, a harmadik fiú pedig énekelt az együttesben. A színpad szélén volt egy régi, minőségtelen zongora, amit már nem használt senki. A banda énekese leült és játszani kezdett rajta, míg a másik két fiatalember odafáradt hozzánk kissé ittas állapotban. ( csak megjegyzem, K nem volt seggrészeg, a barátjával ellentétben). Nem ismertem őket. Még az együttes neve is ismeretlen volt számomra. Még mindig együtt zenélnek és a környéken szinte mindenki hallott már róluk. K akkor 16 éves volt én pedig 13. A haverja könyörgött nekem, hogy pofozzam fel. 13 éves fejjel nem értettem, hogy ez neki miért esik jól. Felpofoztam párszor, a barátnőimmel nevettünk rajta, de már kezdett unalmassá válni ez a "játék". Láttam hogy az énekesfiú otthagyta a zongorát, így én is otthagytam a társaságot és elkezdtem játszani a hangszeren. ( aki olvasta az 1. részt, az már tudja, hogy zongorázni tanulok) Belekezdtem egy egyszerű kis dalocska játszásába. K odajött hozzám a gitárjával, leült a földre és velem zenélt. Aztán elkezdtünk a zenéről beszélgetni, majd másra is terelődött a téma. Nekem mindig is bejöttek az olyan pasik, akik foglalkoznak zenével. Azt mondta, hogy a koromhoz viszonyítva elég érett a gondolkodásom. A barátai elindultak hazafelé és őt is hívták. Már éjszaka 2 óra volt. Ő nem ment velük. Velem maradt. :$ Ez volt az első alkalom, hogy egy tőlem pár évvel idősebb fiú udvarol nekem. Most a kedves olvasó elgondolkodhatott azon, hogy egy 13 éves lány miért nincs ilyenkor otthon. Mentségemre szóljon, hogy anyám a klubhelységben volt. Fél óra telt el azóta hogy K barátai elmentek, és már jött is anyám, hogy indulunk haza. Álmos voltam már, nem szoktam ilyen sokáig ébren lenni. Kimentem anyám után és ő jött velem, ameddig anyám elbúcsúzott a társaságtól, mi az utcán voltunk. Megkérdezte, adhat -e egy puszit. Persze igennel feleltem. Egy lágy puszit kaptam az arcomra ,és elment. Később bejelölt FB-n és sokat chateltünk.
Így ismertem meg őt. A következő kb. fél évben 3-4-szer találkoztunk, de a randik rosszul sültek el, mivel meg akart csókolni, elég rámenősen, és a fiatal kis fejemmel nagyon nyomulósnak találtam őt. Aztán megkért, hogy lagziban legyek a párja. Elmentem vele. Jól éreztem magam. Ez után sokáig nem tartottuk a kapcsolatot, és csak ritkán chateltünk. Aztán 2014 augusztusában találkozni akart velem. Azon a nyáron volt egy nem túl komoly, rövid kapcsolatom, de amíg az tartott, addig K-val nem beszéltem. Mikor megint találkoztam vele, egy olyan helyen voltunk amerre elég kevesen járnak. Ott csókolóztam vele először. Ez után egy hétig nem keresett, ezért írtam neki én. Egyáltalán nem tetszett, külsőre nem is az esetem. Nem szerettem volna ezt az egészet komolyra fordítani, és amikor már többször csókolóztam vele, rákérdeztem ,hogy ő kavarni akar, vagy komolyan veszi ezt a dolgot. Ő azt mondta, velem mindkettőben benne lenne, döntsek én. Mivel nem tetszett, és nem akartam vele járni, csak annyit mondtam, hogy most senkivel nem szeretnék kapcsolatot. Aztán voltam nála egyszer és november közepéig hetente, vagy kéthetente találkoztunk nálam. Kissé elfajultak a dolgok és többet megengedtem neki, mint amennyit kellett volna, de nem feküdtem le vele. Pedig kívántam, és ő is. Kérdezte is, hogy miért nem, ha már úgy is hónapok óta kavarunk. Itt fogtam fel, mibe is mentem bele. Pár hónappal ez az egész előtt ilyesmit el se tudtam volna képzelni magamról. Úgy gondoltam, hogy legalább az első alkalmat, olyannal kell átélnem akit tiszta szívből szeretek és ő is engem. Idő közben sajnos megszerettem őt, pedig tudtam , hogy ő engem nem. Ritkán írt, hetente kb. egyszer. Hiányzott. :c Ma van 1 hónapja, hogy nem beszéltem vele és a mai napon még jobban hiányzik, mint általában. Már kezdett is kimenni a fejemből, mikor rájöttem, hogy nem őt szeretem. Mert ő nem az az ember valójában, amit akkor mutat, mikor velem van. Nem őt szerettem, hanem azt az énjét, amit akkor mutat, ha velem van. Ilyenkor gyengéd velem, becézget, ölelget és jó hozzám. Ritkán futunk össze az utcán, de ha mégis, látszik rajta, hogy köszönni is nehezére esik. Nekem NEM ő kell. Nem tudom, melyik a valódi énje. Amit akkor mutat, ha kettesben vagyunk, vagy amit emberek között mutat?
Nem tudom, hogy lesz -e kettőnk közt ennek a dolognak folytatása, de ha igen, akkor az meg fog itt jelenni Vajon K a jövőm része? (2) cím alatt.
Majdnem 2 éve ismerem. Egy előadáson voltam, ahol ő az együttesével fellépett. Március 15. volt. A község minden évben szervez egy rendezvényt az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékére. A fellépőket az előadás után vacsorával vendégelték meg. Én is részt vettem ezen,mivel a szüleim a szervezők között vannak. Két barátnőm volt velem. Mivel abban a helyiségben, ahol folyt az étkezés, később is tömeg volt, ezért a lányokkal felmentünk a színpadra, onnan pedig a nézőtérre. Beszélgettünk egy ideig, amikor megláttuk K-t és a vele zenélő két fiút. K és egy másik srác a gitárosok szerepét töltötték be, a harmadik fiú pedig énekelt az együttesben. A színpad szélén volt egy régi, minőségtelen zongora, amit már nem használt senki. A banda énekese leült és játszani kezdett rajta, míg a másik két fiatalember odafáradt hozzánk kissé ittas állapotban. ( csak megjegyzem, K nem volt seggrészeg, a barátjával ellentétben). Nem ismertem őket. Még az együttes neve is ismeretlen volt számomra. Még mindig együtt zenélnek és a környéken szinte mindenki hallott már róluk. K akkor 16 éves volt én pedig 13. A haverja könyörgött nekem, hogy pofozzam fel. 13 éves fejjel nem értettem, hogy ez neki miért esik jól. Felpofoztam párszor, a barátnőimmel nevettünk rajta, de már kezdett unalmassá válni ez a "játék". Láttam hogy az énekesfiú otthagyta a zongorát, így én is otthagytam a társaságot és elkezdtem játszani a hangszeren. ( aki olvasta az 1. részt, az már tudja, hogy zongorázni tanulok) Belekezdtem egy egyszerű kis dalocska játszásába. K odajött hozzám a gitárjával, leült a földre és velem zenélt. Aztán elkezdtünk a zenéről beszélgetni, majd másra is terelődött a téma. Nekem mindig is bejöttek az olyan pasik, akik foglalkoznak zenével. Azt mondta, hogy a koromhoz viszonyítva elég érett a gondolkodásom. A barátai elindultak hazafelé és őt is hívták. Már éjszaka 2 óra volt. Ő nem ment velük. Velem maradt. :$ Ez volt az első alkalom, hogy egy tőlem pár évvel idősebb fiú udvarol nekem. Most a kedves olvasó elgondolkodhatott azon, hogy egy 13 éves lány miért nincs ilyenkor otthon. Mentségemre szóljon, hogy anyám a klubhelységben volt. Fél óra telt el azóta hogy K barátai elmentek, és már jött is anyám, hogy indulunk haza. Álmos voltam már, nem szoktam ilyen sokáig ébren lenni. Kimentem anyám után és ő jött velem, ameddig anyám elbúcsúzott a társaságtól, mi az utcán voltunk. Megkérdezte, adhat -e egy puszit. Persze igennel feleltem. Egy lágy puszit kaptam az arcomra ,és elment. Később bejelölt FB-n és sokat chateltünk.
Nem tudom, hogy lesz -e kettőnk közt ennek a dolognak folytatása, de ha igen, akkor az meg fog itt jelenni Vajon K a jövőm része? (2) cím alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése